Szeretet és mosoly csillogott reggeli álmos szemében. Öröm volt ölelésébe bújni.
Reggeli találkozásaink munkám után, munkája előtt mindig kurták, de mindkettőnknek fontosak. Néhány mondat, pár ölelés és egy- két puszi, amit ilyenkor lophatunk magunknak. Apró kis építőkockái ezek közös életünknek.
Elindult dolgozni és a szeretethalom mellett minden szándéka ellenére hátra hagyott egy csöppnyit szorongásából, félelmeiből... Mert sajnos a napi gazdasági és politikai helyzet zavart és kétes hangulata betört a mindennapjainkba, hiába igyekszem odakint tartani.
Én bizakodóbb vagyok. Hiszem, hogy nem érhet semmi baj minket. Rendben vagyunk és leszünk. Valami hihetetlen erős bizonyosság érzet mondatja ezt velem. De ha kérdezné, honnan tudom, nem tudnék rá mást felelni, csak azt, hogy egyszerűen érzem, hogy RENDben vagyunk és ez így is lesz. A külső próbatételek csak átmenetiek, a helyünkön vagyunk és tesszük a dolgunkat. Nincs mitől félnünk.

Nyári nap süt, térdig érő, illatos, zöld fűben fekszünk ráérősen. A felhőket nézzük, ahogy az égen játszanak. Kezem kezedben, lelkem lelkeddel összeér... illanunk.

Nem épp a világ legnagyobb problémája, de mégis megálltam egy pillanatra, mikor ma reggel felfedeztem, hogy lecsorbult a kedvenc kávés bögrém...
Nem tudom, ki hogy van vele... Régebben nem szerettem, ha valami hibás volt. Ha lehetett eltávolítottam a meghibásodott, elromlott dolgokat. Tökéletesre törekedtem akkor is, ha valamit én készítettem el. Manapság ez másként van. Kezdem elfogadni, hogy az a fajta tökéletesség, amire vágytam, nem létezik, csak illúzió.

Nagyon sok minden van bennem és egyszerre semmi. Ez furcsán hangzik, ugye? Igyekszem megmagyarázni. Valahogy úgy kell ezt az állapotot elképzelni, mint a befagyott tavat: a teteje mozdulatlan, de mélyebben élet van, történések.
Ha megkérdeznéd, hogy vagyok, csak annyit válaszolnék, hogy köszönöm, jól... és ez a válasz őszinte is lenne... Közben pedig sok minden zajlik belül. Folyamatosan átértékelek. Jönnek a kérdések egymás után. Például...
Mi lesz holnap és mi lesz három (ide bármilyen szám behelyettesíthető) év múlva? Elindul a rágódás és érzem, hogy nem, ez egyáltalán nem reális. Az igazi az a mai nap (mindig az aktuális ma). Ma szeretek és szeretve vagyok, minden nap teli van kacajjal, öleléssel, szeretéssel, még akkor is, ha a napi gondok minket sem kerülnek el. Ma van munkám és egészen ki vagyok vele békülve, megélünk együtt. Ma van családom, vannak barátaim. Ma érdekel sok minden, ma vannak hobbijaim, amik feltöltenek. Ma nincsenek megélhetési gondjaink, bár oda kell figyelni a költségekre, mégsem panaszkodhatunk... (Persze valószínűleg ennek a fényében könnyebb így beszélnem.)
A mában mindig van tartalom, még akkor is, ha egész nap csak lógatom a lábam, mert néha ez is kell... Minden "normális" ember fejében megfordul, hogy ok, de azért mégis csak kellene jövőt tervezni... Milyen igaz... No de manapság, hogyan kell azt csinálni? Olyan hirtelen és lehetetlenül változik minden körülöttünk, hogy a régi jól bevált klasszikus tervezgetés már szinte a megszületése pillanatában aktualitását veszti. Nem... azt hiszem, hogy jövőt kell építeni a mában. Építeni magunkat, egymást szeretettel, figyeléssel, gondoskodással.

Szeretek-e egyáltalán Magyarországon élni?
Magyarország a hazám. Itt születtem, magyar az anyanyelvem, magyar vagyok. Budapesten élek. Szeretem a várost... mert még mindig látom a szépségeit. Habár észrevehetően egyre több a rosszkedvű, fáradt ember az utcákon.
A közlekedés sajnos kritikán aluli. Az utak teli vannak agresszív autósokkal és életveszélyes kátyúkkal, a BKV drága és haldoklik. A benzin is drága. Általában közlekedni drága.
Nem tetszik a mai belpolitika. Nem érzem magam biztonságban. A gazdasági helyzetünk enyhén szólva kétséges. Az EU éppen büntin gondolkozik. Ha megkapjuk, még rosszabb jöhet és csak a vezetőinknek köszönhetjük majd.
Dolgozom. A fizetésem nem épp a legjobb, de még így sem panaszkodhatom. Legalább van munkám. Manapság már ennek is örülni kell.
Szinte minden bevásárlásnál szembesülök azzal, hogy drágábbak az áruk. Magyarországon a legdrágább az áfa. Csipszadóval büntetnek, mert szeretem a kávét. Nem fogadják el a dohányzókat, mindenhonnan kitiltották őket és közben nem látják, hogy nincsenek számukra kulturált körülmények. (Annak ellenére mondom ezt, hogy nem dohányzom.)
Magyarországon terveztem az életemet. Ide születtem, itt él a családom, a barátaim, itt dolgozom, itt vagyok otthon. De szeretek-e itt élni? Ma nem tudok erre a kérdésre válaszolni és ez elszomorít.

Önkéntesként beszélgetek gyerekekkel, fiatalokkal telefonon. Jó dolog ez.
Fontosnak tartom, hogy figyelmet kapjanak azok is, akik a közvetlen közelükben nem kapnak, vagy úgy érzik, hogy őket senki nem hallgatja meg. Jó dolog ez...
Beszélgetni a gyerekekkel a gondjaikról, apró- cseprő ügyeikről, vagy egy kicsit együtt bolondozni, igazán érdemes. Sok fiatal van és sok történet. Vannak jó dolgok és kevésbé szépek. Igyekszem velük gondolkodni és sokat megtudni róluk, mert jó dolog ez...
Nagyon sok mindent tanulok a gyerekekről, a mai világról és magamról általuk. Jó dolog ez...
Ma kaptam meg a visszajelzést az eddigi munkámról. Nagyon vártam már. Biztató és megerősítő volt számomra olvasni. Nagyon erőforrásos, teli van megerősítéssel és bátorítással. Jó érzés, hogy ebben a csapatban lehetek, mert jó dolog ez...

A politikáról és a gazdasági helyzetről, az általános hangulatról nem akarok írni. Itthon csöndes napokat élünk, a munka is megy a maga útján. Semmi különös nem történik... Vannak témák, amik foglalkoztatnak, de azokról valahogy nem tudok írni. Így marad az időjárás témának.

Verőfényes napsütésre ébredtünk. Aztán hirtelen beborult, majd nekiállt havazni. Nem láttam át a hegyre. Most meg ismét kitisztult és újra süt a nap. Mindez 45 perc alatt... Ki érti ezt?!

Fodor Ákos
Axioma
Szabadság az,
ha megválaszthatom:
kitől és mitől függjek.

Elég erősen kiújult az allergiám talán legrosszabb tünete: nagyon viszket a bőröm. Azt hiszem, a cukor miatt van. M-ber szülinapja óta felfüggesztettem a diétámat. Most újrakezdem.

Legyen 2012 mindenkinek pont olyan, amilyennek szeretné! :)

Szerettem ezt az évet az összes nehézségével, élményével, bolondságával.
Volt itt minden: esküvő, temetés, fogyás, asztró (továbbra is), önkéntesség, apróbb programok, homeopátia az allergiámra, könyvek, pinceúsztatás, villámcsapás, Csillagmag olvasás, furi időjárás, baráti beszélgetések, felújítás, kis kiruccanások, gazdasági- és politikai bizonytalanság, új blogbarátok, siklóernyő őrület, népszámlálás, kötés, autó- összetörés, sok szeretés...
Egész jól bejött, az, amit erről az évről írtam még januárban. Szerettem ezt az évet... és milyen gyorsan elszaladt. Ezen már ámuldoztunk M-berrel év közben is, ahogy rohant velünk.
Vajon mit tartogat 2012?! Vannak (rá)érzéseim ezzel kapcsolatban is... Úgy érzem, dolgos év lesz, de minden nehézsége ellenére tele lesz szépséggel, örömmel.

Ma arra jöttem rá (okosan), hogy állandóan meg akarok felelni mindenkinek és közben csupa olyan dolgot teszek, amire a környezetem minimum felhúzza a szemöldökét: asztrót tanulok, idősebb férfival élek szerelemben, sikrlóernyőzni tanulok. Ki tudja, mi van még?! Pont azt csinálom, ami boldoggá tesz. Tiszta bolond vagyok... Azaz megfelelek a környezetemnek, épp olyannak látnak, amilyennek szeretnének... és ez valahol legbelül teljesen rendben van.

Horgoltam én is karácsonyfa díszt... Nagyon jó kis móka volt. Szerettem csinálni. Sem a képek, sem a művem nem olyan profi, mint Annásé, de valahol el kell kezdeni.

Összeszedtem a fonalaimat és megtöltöttem vele a karácsonyra kapott fonott kosaramat. Ez azt jelenti, hogy lenne miből kötnöm... Ha épp ilyen színekre vágynék... de persze nem ilyen egyszerű. No sebaj, meg lehet ezt oldani, csak egy kicsit okoskodni kell még rajta.

Van néhány gombolyag, ami nem látszik...

Csillagsál, amiből nem tudok kendőt csinálni, mert az egyik színt most nem lehet kapni

Kötnék magamnak mellényt, pulcsit, kendőt, meleg felsőt, burkot (erre az utolsóra majd talán visszatérek)... és még ki tudja mi mindent. Csak épp olyan drága a fonal, hogy nem merek rendelni. Főleg így Karácsony után, ernyőbevizsgálás előtt. Még annyi mindent ide sorolhatnék, amire félre kellene tenni, bár egyáltalán nincs okom panaszra, csak most kicsit le kell higgadnom, ami a kötést illeti.

Az idei karácsony feszengve indult, szeretetben telt, fűszerezve volt nosztalgiával, fricskával, gondolkodni valóval...
(Nem írta be magát a kedvenc Karácsonyaim közé, bár nem volt túl szörnyű sem.)

Békés, szeretetteli Karácsonyt mindenkinek!

Forrás: http://www.kulturpart.hu (Nick Veasey fényképe)

Zuhanyozás közben egy gondolatkezdeményt ízlelgettem. (Zuhanyzás alatt velem annyi minden történik. A víz mindig segítségemre van: olykor megnyugtat, máskor feltölt, gyakran ellazít és szinte mindig jó gondolatokat ébreszt bennem.)
A mai üzenet az volt, hogy meg kell tanulnom garanciák nélkül élni. Már egy ideje tanulom, hogy minden változik, hogy ami éppen ma érvényes, lehet, hogy holnapra már semmit nem jelent és fordítva; ami most megváltoztathatatlannak tűnik, lehet, hogy egy perc alatt "magától" átalakul... Nincs semmi más, csak a rendületlen bizalom, a hit abban, hogy minden úgy jó, ahogyan van.
Ahogy a munkahelyemre autóztam, még egy kiegészítés érlelődött: "elvárások nélkül elfogadni".
Ezek számomra nagyon fontos üzenetek. A jövőn való izgulás, a jelenben való tépelődés feloldásának kulcsait jelentik... Most már "csak" hagyni kell, hogy formáljanak.